Kövess minket Facebookon.
A Kia Magyarország szervezésében látogattunk el a szlovákiai Zsolnán található Kia autógyárba. Természetesen vadiúj Kia tesztautókkal szeltük az autópályát, mégis az utazás részben múltidéző volt számomra, részben pedig úgy éreztem egy jövőben játszódó sci-fi közepébe csöppentem. Úti beszámoló következik!
olvass tovább
Vörös Eszter
”Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem. Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz… “ (Edmond J. Lawrence)
olvass tovább
Varga Maja
„A múlthoz kétféle viszony vagy kapcsolat köthet: a feldolgozás vagy a kiégés.” Aki folyamatosan, teljes szenvedéllyel habzsolja a könyveket, az pontosan tisztában van vele, hogy egy jó könyv felér három pszichológussal is. Tompa Andrea legújabb megjelenése, a „Haza” is ilyen.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Nem baj, ha néha megbotlunk, és letérünk arról az útról, amelyen haladnunk kellene. Hibát mindenki követ el, ez nem vitás. Ki kisebbet, ki nagyobbat, de a botlás mindannyiunk életének a része. A kérdés az, hogy a megtett ballépésekkel mit tudunk kezdeni, mennyit tanulunk belőle, és utána hogyan folytatjuk úgy az életünket, hogy ne a múlt hibái határozzák meg a jelenünket.
olvass tovább
Czene Alexandra
Hajlamos vagyok rágódni múltbeli dolgokon, annak ellenére, hogy tudom, kárt okozok vele magamnak. Ezt tapasztalom a környezetemben élők közül is pár emberen. Pedig mennyivel könnyebb lenne, ha ezeket szimplán elengednénk.
olvass továbbSokunknak a múltbeli csalódások miatt olyan túlbiztosított védőrendszere van, hogy ember legyen a talpán, aki képes azon átverekedni magát. Persze érthető, ha kihagynád az újabb csalódásokat, ám sajnos, ha túl magasra emeled a falaidat, azzal egyúttal a boldogságot is kizárod.
olvass továbbHiszünk-e abban, hogy a kezünkbe vehetjük az életünk irányítását, mert sok minden rajtunk, a mi választásainkon múlik? Vagy úgy véljük, hogy a körülményeknek, a környezetünknek, a múltunknak, a felmenőinktől hozott mintáknak kiszolgáltatottan, óhatatlanul be kell járnunk egy utat? Képesek vagyunk-e hosszú távon is kitartani a döntéseink mellett, akár külső elvárások ellenében, ha azok más irányba sodornának, mint amerre menni szeretnénk? Van-e elegendő autonómiánk? És, ha most még nincs, mit tehetünk azért, hogy megnövekedjen a belső (s vele együtt a külső) szabadságunk?
olvass tovább
Dr, Váradi Éva
Megérkezik az életünkbe Ő. Egy fantasztikus nő, vagy férfi. Úgy szól hozzánk, ahogy kell és úgy lát bennünket, ahogy magunkat szeretnénk látni.
olvass tovább
Kovács-Vass Réka
A francia nők kifinomult stílusát mindannyian irigyeljük. Jellemző rájuk az a fajta könnyed elegancia, mely megmutatja, hogy nem kell semmit túlzásba vinni ahhoz, hogy egy nő stílusos és elegáns legyen. Éppen ezért ezúttal francia stílus ihlette outfiteket hoztunk el.
olvass tovább
Szekeres Fanni
Az égieknek hála, elég sok embert ismerek, és viszonylag hamar megnyílnak nekem, mély érzéseket osztanak meg, amiért én roppant hálás vagyok. Nem sikerült azonban senkit megismernem, akinek ha fülébe úszik egy bizonyos dallam, elolvas pár bizonyos sort, elmegy egy adott helyre, visszaemlékszik egy behatárolható időszakra, ne jutna eszébe valaki. Valaki a múltból, aki még mindig benne él.
olvass tovább
Varga Emese
Sokunknak a múltbeli csalódások miatt olyan túlbiztosított védőrendszere van, hogy ember legyen a talpán, aki képes azon átverekedni magát. Persze érthető, ha kihagynád az újabb csalódásokat, ám sajnos, ha túl magasra emeled a falaidat, azzal egyúttal a boldogságot is kizárod.
olvass tovább
Varga Maja
Azt mondja, eltűntem, és érzed a súlyát annak, ahogy rád igyekezne rakni a terhet, mert még mindig nem érti, miért is szükséges önmagunkkal szembenézni. A saját képzelt valóságát, a valódiságtól való menekülésben van még mindig ahelyett, hogy felvállalja azt is, ami róla szól és nem csak rólam, nem csak a másikról. Meg sem hallja a másikat, hiszen nem kompatibilis azzal, ami a fejében zajlik. Mennyire hajlamosak vagyunk – mindenki, kivétel nélkül – ennyire bezárni magunkat, nem igaz? Lezárni valahogy a problémának tűnő kapcsolatokat, érzéseket, a másikat tűzve olykor a nyársra, persze, amikor megengedjük magunknak a feldolgozásokat, akkor a következő szintek egyike a beismerés lesz, amikor is megvalósul az, hogy valójában pont annyira vagyunk mindketten hibásak, amennyire senki sem. Külön emberek vagyunk, külön szívvel, múlttal, belső iránytűvel: mások a normalitásunk, az elfogadásaink, a megszokásaink, a megküzdési szokásaink. De ide el kell érni: a gyógyulást el kell kezdeni. Visszatérve az első mondatokhoz: a másik önmaga védekezésében hamisnak tartja, hogy minden két emberen múlik olyan szinten, hogy egymás viselkedését reagáljuk le tudat alatt. Nemcsak verbális, hanem fizikai párbeszéd is zajlik azok emberek között, akik az adott kapcsolatban vannak. Ha konstans szorongás van bennem miattad, akár 1%-ban is, és ezért nincs meg az a teljes bizalom, akkor igenis meg kell vizsgálni a másiknak is, hogy mit tesz ő ezért? De fordítva is igaz. A kapcsolatok párbeszédek: hangosan és halkan egyaránt, s ha ez nem működik, akkor fog minden kicsúszni a lábunk alól. Egymásra reagálunk. A barátság, egy szerelmi kapcsolat is két ember folytonos kommunikációja akkor is, ha a látható térben éppen csend van és káosz.
olvass tovább
Varga Emese
Ha valamit megtanultam az elmúlt években, az az, hogy a változás valóban a mi érdekünket szolgálja. Hogy hiába gyártunk kifogásokat, hiába hazudunk magunknak, mert van egy olyan erős formáló erő, amit akkor sem tudunk kikerülni, ha a paplan alá dugjuk a fejünk és betapasztjuk a fülünk. Ez pedig a fejlődés.
olvass továbbAz elmúlt években a mindfulness, azaz a tudatos jelenlét gyakorlása egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Az emberek világszerte fedezik fel ennek a mentális állapotnak a jótékony hatásait, amely nem csupán a stressz kezelésében segít, de hozzájárul az általános jólléthez és az életminőség javulásához is. De mi is pontosan a mindfulness, és hogyan építhetjük be a mindennapjainkba?
olvass tovább
Virág Klaudia
Sok gyógyítást a kapcsolatainkon keresztül kapunk, legfőképpen a párkapcsolatainkon keresztül. A szerelem valójában nem fájdalmas, nem valami próbatétel, hogy ha majd megcsókoltad a varangyos békát, csak akkor kaphatod meg a hercegedet. Az igazság az, hogy a feleslegesen cipelt poggyászaink, a múltbéli sérelmeink, hitrendszereink, az önmagunkról alkotott negatív gondolataink akaszthatnak még meg, tarthatnak még távol a boldog, beteljesült szerelem megtapasztalásától.
olvass továbbMinden egyes csillagjegynek vannak elakadásai és olyan dolgai, amivel képtelen szembenézni. Ez ugyan egyénenként változó lehet, ugyanakkor mégis van közös metszéspont az adott jegyek falaiban. Most azt néztük meg, hogy vajon mi gátolja őket a múlton való továbblépésben.
olvass továbbEgy szakítás sosem egyszerű, főleg akkor nem, ha az az ember hagy el minket, akiért bármit megtettünk volna. Azonban bármilyen klisének hangzik, de a ’nem akarok kikelni az ágyból’ fázis hamar véget ér és az idő minden sebet begyógyít. A kérdés csak az, hogy mit tegyünk, hogy felgyorsítsuk a folyamatot?
olvass tovább
Horváth Andrea
Manapság az elengedés instant világát éljük, azonban azt tudni kell róla, hogy ez nem több egy hamis mantránál. A múltat nem lehet csak úgy elengedni. Attól függően ki milyen nehézésgekkel nézett szembe a mútban, kell dolgozni rajta és önmagunkon akár külső segítség bevonásával.
olvass tovább
Virág Klaudia
Sajnos a mai világunk egy óriási hadjáratot indított el annak érdekében, hogy az emberek önbizalmát teljesen összetörje. Ennek a rendszernek mára mi alanya és egyben állítmánya is lettünk. A cselekedeteinkkel, a másolással és az ügy támogatásával, sokszor épp úgy okozunk önbizalom rombolást, mint a nagy multik. Miért van ekkora hatalma az önbizalomnak, amiért egy világ fog össze azért, hogy ezt drasztikusan megbetegítse?
olvass tovább
Szentesi Szilvi
Kíváncsi vagyok, Te milyen kapcsolatot ápolsz a rózsával? Hidegen hagy, elvarázsol, vagy éppen nem szereted az illatát? Az elmúlt tíz évben, mióta intimitás mentorként foglalkozom az emberekkel, számtalanszor belefutottam mindegyik lehetőségbe, leginkább a heves csodálatba és az elutasításba. Mondhatni, hogy a rózsa egy megosztó „személyiség”, akit vagy nagyon szeretünk, vagy elkerüljük a vele való közeli találkozást. Őszintén, nem csodálom. A rózsa egy hihetetlenül erős „személyiség”.
olvass tovább
