2. Kulcsszó keresés

Kulcsszó keresés /


Az önbíráskodás zsákutcája

”Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem. Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz… “ (Edmond J. Lawrence)

olvass tovább

Ne a múlt hibái határozzák meg a jelened

Nem baj, ha néha megbotlunk, és letérünk arról az útról, amelyen haladnunk kellene. Hibát mindenki követ el, ez nem vitás. Ki kisebbet, ki nagyobbat, de a botlás mindannyiunk életének a része. A kérdés az, hogy a megtett ballépésekkel mit tudunk kezdeni, mennyit tanulunk belőle, és utána hogyan folytatjuk úgy az életünket, hogy ne a múlt hibái határozzák meg a jelenünket.

olvass tovább

Az elengedés fontossága

Hajlamos vagyok rágódni múltbeli dolgokon, annak ellenére, hogy tudom, kárt okozok vele magamnak. Ezt tapasztalom a környezetemben élők közül is pár emberen. Pedig mennyivel könnyebb lenne, ha ezeket szimplán elengednénk.

olvass tovább

A kalitkában született madarak azt hiszik, hogy a repülés betegség

Hiszünk-e abban, hogy a kezünkbe vehetjük az életünk irányítását, mert sok minden rajtunk, a mi választásainkon múlik? Vagy úgy véljük, hogy a körülményeknek, a környezetünknek, a múltunknak, a felmenőinktől hozott mintáknak kiszolgáltatottan, óhatatlanul be kell járnunk egy utat? Képesek vagyunk-e hosszú távon is kitartani a döntéseink mellett, akár külső elvárások ellenében, ha azok más irányba sodornának, mint amerre menni szeretnénk? Van-e elegendő autonómiánk? És, ha most még nincs, mit tehetünk azért, hogy megnövekedjen a belső (s vele együtt a külső) szabadságunk?

olvass tovább

Nincs jogod elhasználni az érzéseimet csak azért, mert nem mersz önmagaddal szembenézni

Azt mondja, eltűntem, és érzed a súlyát annak, ahogy rád igyekezne rakni a terhet, mert még mindig nem érti, miért is szükséges önmagunkkal szembenézni. A saját képzelt valóságát, a valódiságtól való menekülésben van még mindig ahelyett, hogy felvállalja azt is, ami róla szól és nem csak rólam, nem csak a másikról. Meg sem hallja a másikat, hiszen nem kompatibilis azzal, ami a fejében zajlik. Mennyire hajlamosak vagyunk – mindenki, kivétel nélkül – ennyire bezárni magunkat, nem igaz? Lezárni valahogy a problémának tűnő kapcsolatokat, érzéseket, a másikat tűzve olykor a nyársra, persze, amikor megengedjük magunknak a feldolgozásokat, akkor a következő szintek egyike a beismerés lesz, amikor is megvalósul az, hogy valójában pont annyira vagyunk mindketten hibásak, amennyire senki sem. Külön emberek vagyunk, külön szívvel, múlttal, belső iránytűvel: mások a normalitásunk, az elfogadásaink, a megszokásaink, a megküzdési szokásaink. De ide el kell érni: a gyógyulást el kell kezdeni. Visszatérve az első mondatokhoz: a másik önmaga védekezésében hamisnak tartja, hogy minden két emberen múlik olyan szinten, hogy egymás viselkedését reagáljuk le tudat alatt. Nemcsak verbális, hanem fizikai párbeszéd is zajlik azok emberek között, akik az adott kapcsolatban vannak. Ha konstans szorongás van bennem miattad, akár 1%-ban is, és ezért nincs meg az a teljes bizalom, akkor igenis meg kell vizsgálni a másiknak is, hogy mit tesz ő ezért? De fordítva is igaz. A kapcsolatok párbeszédek: hangosan és halkan egyaránt, s ha ez nem működik, akkor fog minden kicsúszni a lábunk alól. Egymásra reagálunk. A barátság, egy szerelmi kapcsolat is két ember folytonos kommunikációja akkor is, ha a látható térben éppen csend van és káosz.

olvass tovább

Blokkok, amik elzárnak a szeretet megtapasztalásától

Sok gyógyítást a kapcsolatainkon keresztül kapunk, legfőképpen a párkapcsolatainkon keresztül. A szerelem valójában nem fájdalmas, nem valami próbatétel, hogy ha majd megcsókoltad a varangyos békát, csak akkor kaphatod meg a hercegedet. Az igazság az, hogy a feleslegesen cipelt poggyászaink, a múltbéli sérelmeink, hitrendszereink, az önmagunkról alkotott negatív gondolataink akaszthatnak még meg, tarthatnak még távol a boldog, beteljesült szerelem megtapasztalásától.

olvass tovább

Tovább kell lépned a múlton ahhoz, hogy újra magadra találj

  • 2024. július 19.

Egy szakítás sosem egyszerű, főleg akkor nem, ha az az ember hagy el minket, akiért bármit megtettünk volna. Azonban bármilyen klisének hangzik, de a ’nem akarok kikelni az ágyból’ fázis hamar véget ér és az idő minden sebet begyógyít. A kérdés csak az, hogy mit tegyünk, hogy felgyorsítsuk a folyamatot?

olvass tovább