Miért nem beszélnek az áldozatok?
Először is azért, mert egyszerűen nem tudnak. Mert túl fájdalmas. Másodszor pedig azért, mert félnek. És teljes joggal.
olvass továbbElőször is azért, mert egyszerűen nem tudnak. Mert túl fájdalmas. Másodszor pedig azért, mert félnek. És teljes joggal.
olvass továbbKedves férfi (tisztelet a kivételnek, mert van kivétel). Épp a minap gondolkodtam, hogy szívesen cserélnék veled egy napra testet, én, mint férfi, te, mint nő.
olvass továbbNem baj, ha néha megbotlunk, és letérünk arról az útról, amelyen haladnunk kellene. Hibát mindenki követ el, ez nem vitás. Ki kisebbet, ki nagyobbat, de a botlás mindannyiunk életének a része. A kérdés az, hogy a megtett ballépésekkel mit tudunk kezdeni, mennyit tanulunk belőle, és utána hogyan folytatjuk úgy az életünket, hogy ne a múlt hibái határozzák meg a jelenünket.
olvass továbbItt van az ősz. A legmeghatározóbb védjegyét ennek az évszaknak számomra, mégis a levelek sokszínű árnyalatai jelentik.
olvass továbbA traumák hatására az ember sokszor teljesen elveszíti önmagát. Egyértelmű az, hogy ez hatással lesz a környezetére is. Ahogyan az is egyértelmű, hogy rengeteg fázisa van a traumák feldolgozásának, és ehhez bizony olykor szeretteink vagy szakember segítsége elengedhetetlen
olvass továbbMegfordult a világ és már nem olyan szelek járnak, mint a szüleim fiatal korában. Nem valami nyálas filmben élünk és ne várjam azt, hogy valaki majd szerenádot ad nekem akár nyilvános helyen, had olvadozzak, akár egy jégcsap a kánikulában.
olvass továbbMit látsz, ha belenézel a tükörbe? Én egy olyan nőt, aki nem akar megalkudni. Aki nem tökéletes, sose lesz az, főleg, ha benned kevés a szeretet, de már nem is akar tökéletes lenni.
olvass továbbA szeretet képességét adottságnak tekintjük. Magától értetődőnek, hiszen eredendően ezt szívtuk magunkba az anyatejjel. A valóság azonban nem csupán fekete és fehér árnyalatokból áll, a szeretetet bizony nagyon kemény gyakorolni.
olvass továbbMindent csinálhatunk, de nem úgy. A mai férfi elvárás nagyjából egyenlő a nullával, így mindkét oldal alkalmazkodik. Abban a pillanatban, amikor eldöntöd, hogy Te most aztán kapcsolatot szeretnél, megfogalmazódik benned jó esetben valamilyen elképzelés.Nem felszínes, külsőségekről vagy az illető szemszínéről beszélek. Mély dolgokról, amelyek életszerűek. Olyanokról, amik nem csak valamicskék.
olvass továbbMondják, hogy az egyedüllét megtanít arra, hogy majd értékeld ha végre társra lelsz, ha végre eljut hozzád az akire annyira vártál.
olvass továbbÚjra ott vagy, amitől próbáltad magad megóvni. Összetört. És neked most újra össze kell raknod. Ahogy összerakod a darabkákat, megnézed mire esett szét..rengeteg sérelem, kétség és félelem hever a földön. Azt gondolod milyen butaság volt. Tudtad, hogy ez fog történni, ha valaha is újra összerakod, most már tényleg nem adod senkinek. Mert nem vigyáznak rá, nálad van jó helye, ott van biztonságba, bezárva. - győzködöd magadat.
olvass továbbVannak esték, amikor megállok egy pillanatra. Ilyen ez a mai is. Vörösborral az éjjeli szekrényemen, a puha ágyba vackolom magam és hagyom, hogy a gondolataim messzire tévedjenek. Mindenki megérdemelné ezeket a lopott órákat, perceket. Ilyenkor pici vagyok, védtelen és törékeny, kontrasztban a világ felé fordított sebezhetetlen arcommal, amely álarcért talán túl sokat is fizetek.
olvass továbbAz égieknek hála, elég sok embert ismerek, és viszonylag hamar megnyílnak nekem, mély érzéseket osztanak meg, amiért én roppant hálás vagyok. Nem sikerült azonban senkit megismernem, akinek ha fülébe úszik egy bizonyos dallam, elolvas pár bizonyos sort, elmegy egy adott helyre, visszaemlékszik egy behatárolható időszakra, ne jutna eszébe valaki. Valaki a múltból, aki még mindig benne él.
olvass továbbSzakítás után a nő minden erejét összeszedi és nyit egy új fejezetet: elkezd az interneten ismerkedni – újra. Noha ismeri a forgatókönyvet, titkon mégis reméli, a társkereső alkalmazás ezúttal egy új oldalát is megmutatja. Például az applikáció segítségével talál majd valakit, aki igazán megbecsüli őt. Önbecsülés kattintásra.
olvass továbbGyerekkorunkban még azt sem tudjuk mi az. Amíg nem ismertetik meg velünk a definícióját az is ugyanolyan fogalom, mint a Pitagorasz-tétel. Amikor belekerülünk nem is vesszük észre, hogy milyen csapdában vagyunk. Csak tesszük a dolgunk, hogy mindenkinek jó legyen. Minden úgy legyen, ahogy mások akarják. Ha ők boldogok, mi is azok leszünk.
olvass továbbAz út, amin járok, az enyém, de soha nem lesz egyenlő velem, csak a tapasztalásom játszótere, ahol felfedezhetem az élet sokszínűségét és megtanulhatom kibontakoztatni önmagamat.
olvass továbbA bizalom egy törékeny hártya az emberek kezében. Állandóan rejtegetjük mindenki elől a belső énünket, mindenki csak a felszínt kapja meg. A bizalomért vérrel kell fizetnünk, míg beérünk a másik körébe.
olvass továbbNagyon nehéz fába vágtam a fejszém, amikor elkezdtem kutatni a bizalmatlanság ellenszerét. Egyáltalán ez egy olyan „betegség”, amire ha csak megtalálod a titok nyitját se perc alatt rendbe jössz? Eltűnik végleg a lelkedből, kitisztul a szervezetedből? Vagy ez csak egy zavar a rendszerben, amit, ha átkódolsz minden működés helyreáll?
olvass továbbAz ember vágyai és a valóság nem mindig találkoznak. Legalábbis előfordult már mindannyiunk életében, hogy az, amit nagyon akartunk, nem jött össze. Pedig mi tényleg, igazán vágytuk azt.
olvass továbbÉrettségi után én sem tudtam mit akarok csinálni. Mi szeretnék lenni, ha nagy leszek? Filmrendező Hollywoodban. Nyilván. Inkább mentem a többiek után, mint a kiskacsák. Abban az egyben biztos voltam, hogy kreatív akarok maradni.
olvass tovább