Kövess minket Facebookon.
Varga Emese
Boldognak kell lenni, és pont. Gyöngyöző homlokkal loholunk a boldogság nyomában, izzadt kezünkben görcsösen szorítva a lyukacsos lepkehálónk.
olvass tovább
Eötvös Natália
Selyempapírba csomagolt bocsánatkérés. Ezt kapta az a nő, akit többször faképnél hagyott és megcsalt a partnere, úgy, hogy ő nem adott rá okot. Aztán mégis megbocsátott neki, és elkezdődött miértek utáni őrült hajsza. De (őszinte) válasz egyetlen kérdésére sem érkezett. A nő és a türelemjáték.
olvass továbbÉrdekes, hogy sokszor olyan emberi kapcsolatokba bonyolódunk, ahol az érzésektől, a jóhiszeműségből és a kedvességünkből adódóan, talán túl segítőkészek és odaadóak leszünk
olvass tovább
Dr, Váradi Éva
Egyszer érkezett hozzám egy ügyfél, aki elmesélte, hogy rossz a kommunikációja. Senkivel nem tud normálisan beszélni. Senkihez nem tud normálisan szólni sem. Sőt, őszintén szólva, nem is akar. Volt már asszertív és egyéb kommunikációs tréningen, de nem segített. Nem tudta beépíteni.
olvass továbbNyitott könyv vagyok - gondoltam sokáig. Világ életemben azt hittem, hogy sokkal könnyebben kapcsolódom emberekhez, mint mások. Talán némiképp igaz is, hiszen amolyan "az vagyok, amilyennek látsz" ember vagyok. Nincs sallang, nincs maszk.
olvass továbbNem a rajongás, a babérokon önelégülten terpeszkedő, a másikat megfojtó és kizáró, a tárgyakat, pozíciókat hajszoló szenvedély. Hanem az, amely kapcsolatokat működtet, biztonságot ad, szelíden nevel, puhán körbeölel és jelen van a jövőben is.
olvass továbbAmikor még tinédzserek vagyunk és szerelembe esünk, talán nem is tudjuk konkrétan megfogalmazni azt, hogy miért éppen azt a valakit szeretjük teljes szívünkkel, akit. Az érzés új és tökéletes. A szerelmünk tárgya azonban nem, amire rá is jövünk előbb-utóbb. És ez így is van rendjén
olvass tovább
Tőrincsi Tímea
Akarod-e? Tudod, mindig az érzés van előbb, aztán vitatkozik az ész, kell-e ez nekem? Sérülhetek. Mi van, ha nem működik? Beleengedem magam, majd kiderül kár volt és csak a könnyeimet nyelem. Vagy én okozok fájdalmat. A fájdalomtól hidd el, nem tudod elzárni magad.
olvass tovább
Barna Berni
Nem tudok hozzászokni. Egyszerűen megdöbbent az emberek valósága. Az, amiben élnek. Figyelem a történeteiket és nézem, ahogy sodródnak. Nem értem. Vagy is nagyon. Így még rosszabb. Azon gondolkodom éltem-e valaha is így. Hogy? Teljes káoszban és drámában. Pont olyanban, amelyet még a legfelkészültebb drámaíró sem tudna megírni. Rájövök, hogy nem. Valahogy mindig időben kiültem a nézőtérre és nem mentem le a legaljára. Persze játszottam én is, hibáztam, csaltam, bántottam, de valahogy volt bennem éberség a megálljra.
olvass tovább
Barna Berni
Aki kifelé csal, az befelé is. Néha úgy érzem, hogy igazán azok tudják tisztán megmutatni az élet sötét oldalát, akik élesen látják, élik a fényeset is. Ez ad valamiféle tisztánlátást, nem az éles különbségek miatt, hanem a bátorság miatt.
olvass tovább
Tóth Éva
A legáltalánosabb problémánk a kapcsolatainkban, hogy azt gondoljuk, hogy valaki nem szeret minket eléggé. Képesek vagyunk magunkat teljesen elzárni a külvilágtól abban a hitben, hogy konfliktusunk oldalán a másik ember felelős a boldogtalanságunkért.
olvass tovább
Mertain Lilla
Kell a kéz, amely esténként elaltat. Kell az őszinte szempár amibe, ha belenézek nem látok mást csak csillogást. Kell egy társ akitől, ha kérdezek, nem félve mindig válaszol nekem.
olvass tovább
Szekeres Fanni
Minden ismerkedés olyan izgalmas és vibráló, az ember kicsit megkergül és elveszti a totális realitásérzékét. Minden gondolatot lefoglal a kiszemeltünk és az agyunk sorban filmeket pörget, melyeket vágyaink írnak.
olvass továbbRosszfiúk: akiket szeretünk utálni, és utálunk szeretni. Csak hogy tiszta legyen: nem arra a pasira gondolunk, aki beköltözik a barátnődhöz két hét után, majd eladja a laptopját és a bútorait – amíg a lány dolgozik -, csak hogy finanszírozni tudja a szerencsejáték szenvedélyét. Ő ugyanis nem rosszfiú, hanem szélhámos.
olvass továbbAz önismerettel sokszor úgy vagyunk, mint az éjféli kísértettel: mindenki hallott már róla, de kevesen találkoztak vele. Amit ma emberek önismeretnek neveznek, az sokszor a múltnak a megmagyarázása. Az önismeret pedig ott kezdődik, amikor fel is dolgozod és erőforrássá teszed.
olvass továbbNem, nem a szőke hercegről akarok írni, bár tény, hogy ez a karakter kiválthatja a meseszerűség érzését, a nagy érzelmeket és a szép fantáziákat egyaránt. Csakhogy a valóság egészen más. A valóság egy bizonytalan, mélyen kötődni és elköteleződni nem tudó férfi.
olvass tovább
Szabó Alexandra
Zaklatottság, félelem, düh – csupán három kiragadott szó megannyi érzés közül, amiket akkor tapasztalhatunk magunkon, ha hatalmába kerít minket a fájdalom. Ugyanakkor ez a testünknek és lelkünknek egyaránt mostoha érzés hasznos is tud lenni nekünk, függetlenül attól, hogy ki vagy mi okozta.
olvass tovább
Király Eszter
Nehezen fejezzük ki az érzelmeinket. Azt hisszük a lelkünket kell kifordítani, ami aztán visszafordítva már soha nem lesz ugyanaz. Azt gondoljuk, olyan, mint amikor a negatív fényt kap, örökre sérül, és a fénykép soha elő nem hívható, semmi nem őrzi majd emlékeinket. Érzelmeinkről beszélni néha nehezebb, mint bármilyen vizsga, igazi megmérettetés. Pedig az érzelmek feltárása nem egyenlő azzal, hogy valaki lábai elé fekszel, védtelenül, fegyvertelenül, és hagyod, hogy diadalittasan a mellkasodra tegye a lábát.
olvass tovább
Szabó Alexandra
Elválaszthatatlan. – Talán klisésen hangzik ez a szó, hiszen elvileg olyan nincs, hogy elválaszthatatlan. Mindig azt mondjuk, hogy egyszer úgy is mindennek vége, legyen szó pár vagy pedig baráti kapcsolatról.
olvass tovább
Dr, Váradi Éva
Észrevetted, hogy néha semmi nem kell ahhoz, hogy ideges legyél, vagy félj valamitől? Látszólag semmi. Azért érzed így, mert nem jut el az adott inger a tudatos szintre. Naponta több ezer olyan inger ér bennünket, amelyet érzékelünk, észlelünk. Vannak, amik szabályozatlanul érnek bennünket, ami ellen nem tehetünk semmit, például az időjárás, és vannak, amit mi magunk vállalunk, például a közösségi média használata.
olvass tovább
