Az újrakezdésről
Életünk válságai már egész fiatalon elérnek minket. Kamaszként minden probléma pont ugyanolyan jelentőségű, mint egy atomtámadás drámája, és ahogy öregszünk, úgy emelkednek a tétek.
olvass továbbÉletünk válságai már egész fiatalon elérnek minket. Kamaszként minden probléma pont ugyanolyan jelentőségű, mint egy atomtámadás drámája, és ahogy öregszünk, úgy emelkednek a tétek.
olvass továbbKedves Férfi, itt van egy-két fontos dolog, amelyet tudnod kell a nőkről a szerelemről, és a kapcsolatokról. A nő nem hisz a közepes szerelemben. Nem hisz az érzései elrejtésében, és elnyomásában. Ezért dönt mindig úgy, hogy kimutatja neked.
olvass továbbSzámol. Folyamatosan, és mindent. Pontos és konkrét elképzelései vannak, mindenről. Megtervezi az élete szinte minden percét, és listát vezet a teendőiről. Precízen felállított elképzelése van arról, mit és kit szeretne. Ebből pedig nem enged. Nem éri be kevesebbel.
olvass továbbKérj és megadatik. Biztosan hallottad már ezt a mondatot. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem ez az egyik legnehezebb. Azt hisszük kérni nem feladat. De, az! Méghozzá nem is olyan kicsi.
olvass továbbSok minden tetszhet a másikban. A szeme, hangszíne, a magabiztossága, fellépése, a stílusa, a humora és még sorolhatnám. Ha csak kívülről látod őt és beéred azzal, ami másoknak is tetszik, olyan leszel, mint a tehetős férfi, aki ha társaságba lép nőjével, először a vetélytársak szemét vizslatja végig, hányan néznek áhítozva választottjára. Bár elsőre csábítónak tűnik a büszke férfi tekintet, szeretnélek felvilágosítani, hogy elismerése korántsem neked szól, csupán nagyszerűségének, s mint ékszer vonultat fel a tömegen, amit csakis ő birtokol.
olvass továbbVannak azok a napok, amikor kicsit minden sötétebbe borul. Amikor az ember úgy érzi, hogy fejére húzná a takarót egész nap és ki sem kelne az ágyból. Ezek a napok ugyanúgy járnak nekünk és nincs mit szégyellni rajta.
olvass továbbSosem értettem, amikor a nők rejtélyességéről, megfoghatatlan szépségéről beszéltek a férfiak. Jómagam reggelente, amikor tükörbe néztem semmiféle rejtélyt nem láttam, csak a jól ismert arcomat.
olvass továbbRettenetesen fájdalmas magad elé nézni, szinte a könnyektől alig látni, kicsit fuldokolni. Érezni, hogy most zuhanás lesz, nyüglődés, és fájdalom. Tudni, hogy el fogsz veszni - rombolni, szenvedni, és sírni fogsz. Szinte némán, félholtan nyúlsz a kezek után.
olvass továbbAz érthetetlen és a felfoghatatlan is létezik. Azzal is találkozunk amit nem értünk és el kell fogadnunk a tényt, hogy van amire soha nem fogunk választ kapni Szerettem azt az érzést, amikor vártalak, hogy arra vártam mikor találkozunk. Most is várlak, mert nem alszom. Magamtól kelek, az ébresztő órám teljesen haszontalanná vált.
olvass továbbNincs olyan organizmus ami környezet nélkül említhető. Már az anyánk méhében is környezetben vagyunk. A nyelv is, amikor beszélünk, olvasunk közös, a miénk, egy eszköz arra, hogy kapcsolódjunk. Ez a közeg se nem lehet elhanyagoló, se nem lehet autoriter, hanem mindenképp biztonságos és határtartó kell, hogy legyen.
olvass továbbPersze. Valakinek biztosan. Sokáig én is igennel feleltem erre a kérdésre. Sokáig hallgattam magamról mások véleményét. Sokáig képzeltem magam olyannak, amilyen nem is akarok lenni. Az emberiség történelmében bármi lehetséges. Lehetsz bármilyen. Senki se egyforma.
olvass továbbMi lenne, ha kesergés helyett úgy definiálnánk az egyedüllétet, mint életünk legfontosabb személyével eltöltendő időszakot - aki pedig nem más, mint önmagunk. Mi lenne, ha nem sóhajtozással töltenénk a szombat estéket, hanem valami hasznosabbal: a saját világunk felfedezésével.
olvass továbbMurphy vajon tényleg ennyire érti a dolgát, vagy csak megint mi gondoljuk túl az egészet? Vagy éppen a megfogalmazhatatlansága miatt olyan szépek ezek a dolgok?
olvass továbbMa reggel még a reggelim is a földön landolt, a vizes pohárral egyetemben és ezt követően hosszú percekig csak álltam. Az a bizonyos „miért pont én” érzés előszeretettel integet felém és nem habozik maradni sem.
olvass továbbTavasszal újra mosolyra húzódik a szám. Lágy, meleg fénysugarak simogatják az arcom, éppúgy, ahogy egy anya a gyermekét. A nyíló virágok illata és bíbor színű köntöseik egy darabot tükröznek vissza belőlem. Hiszen én is épp ilyen sokszínű vagyok. Sok álommal, vággyal, de már elért céllal is felruházva.
olvass továbbAkármelyik irányból megközelíthetjük a témát. Sok- sok történetet láttunk, hallottunk, átéltünk és persze mindenkinek van egy nézőpontja a témáról. Az a bizonyos foglalt pasival, nővel vajon mit kezdjünk. Én személy szerint soha semmilyen körülmények között. Egyértelmű tiltólista függetlenül körülményektől, személytől, de én már csak ilyen vaskalapos vagyok.
olvass továbbA nők nagy része már kiskorában elképzelte a nagy napot, ahogyan majd hófehér ruhában bevonul a padsorok közé és a sminkjének tönkretételének elkerülése érdekében próbálja visszatartani a sírást miközben elrebegi az igen szócskát. Persze az alapkoncepció annyiféleképpen változhat, ahány nő él a földön, de a többségünk tényleg elábrándozik a nagy napról már kamasz kora óta.
olvass továbbFel volt készülve a világ. 2012. december 21-én történt volna… amikor a nagy tudósok a világvégét jósoltak. Én tisztán emlékszem, anyukám azt mondta aznap ne menjek iskolába. Jól kinevettem, mert én nem hittem benne. Mert féltett engem, aztán egy jót kacagtunk az egészen, persze csak utólag. Anya mindig azt mondta csak akkor fogom megérteni, hogy ő mit érez, ha majd lesz nekem is gyerekem. Én most őt féltem, meg a családomat. Talán hasonló ez az érzés. Nos, most ugyanez történik,mint 2012-ben. Csak az emberek tényleg meghalnak és mi ezen nem nevetünk. Nincs világvége, de könnyen lehet.
olvass továbbSokan bántanak, nem értenek; a szüleim képtelen elfogadni a döntésemet. Mások úgy gondolják, hogy csak arról van szó, hogy nem jött még el az ideje, de a hátralévő pár évben még nagy valószínűséggel megváltoztatom a véleményem. Ki kell, ábrándítsak mindenkit: az én testem, az én döntésem. Arról nem is beszélve, hogy ez a világ már nem alkalmas a gyermeknevelésre. Nevezhetsz önzőnek, felületesnek és meggondolatlannak, de én boldog vagyok így nőként, nem pedig anyaként.
olvass továbbNagyon érdekes, mert több ember által is hallottam, hogy "én nem vállalok felelősséget azért, hogy Te mit értesz meg abból amit én mondok"...Ez egy bizonyos fokig rendjén is van, mert mindenki más tudati szinten létezik.
olvass tovább