KERESD A NŐT / Lélekhangok


Elfogadom, hiszen így döntöttél

Még érezlek, még hallom a hangod, érzem az illatod, hallom a lépéseid a lakásban. Gondolataim közé úszol újra és újra, de nem engedhetem, ezért igyekszem mindig a tudatalattim által indított támadást visszaverni. Egyedüli harcok ezek, nem segíthet benne senki, csak magamra számíthatok.

olvass tovább

Miattad maradtam

Maradtam, pedig azt sem tudtad, hogy menni akartam. Ihlettél, pedig rég nem hitted, hogy a múzsám vagy. Emlékeztem, pedig az emlékeim vészesen koptak. Álmodtam, pedig a lelkem alig bírta. És hittem, mert a szívem mélyén élni akartam. Miattad.

olvass tovább

Mitől férfi a férfi?

Köztudott, hogy egyes férfiak néha túlbecsülik önmagukat. Tévesen azt gondolják, hogy elegendő a túltengő tesztoszteron és maximumon járó potencia, a női nem máris elégedett sóhajjal nyugtázza e csöppet sem nagy erőfeszítést igénylő állapotot.

olvass tovább

Érzelmi rabság

Mikor látod be, hogy vége? Miért játszod velem és közben önmagaddal ezt a régen elvesztett csatát? Vívod ezt a kínt, harcolsz magaddal ellenem közben csak észre kéne venned és elfogadnod, hogy a részed lettem. Már késő a “ha” meg a “majd”. Tényleg nem látod? Nincs már útja a kapcsolatunknak. Azt hiszed nekem nem fáj? – gondold azt.

olvass tovább

Kedves felnőtt Kisfiúk

Az érettség sok minden, de nem kor függvénye. Pontosabban egy bizonyos kor alatt kár keresni, de egy bizonyos kor fölött pedig vicces, ha nincs is meg. Kerülvén a félreértéseket, nem az egzisztencia határozza meg az érettséget, de még csak nem is a tanultság.

olvass tovább

A szerelem tudja, kit választ

Vannak helyzetek, amelyek oly módon ébresztenek, mint semmi más. Emberi kapcsolataink, párkapcsolatunk a legmagasabb szintű ösztönzés személyiségünk csiszolására. Ilyen a vágyakozás is, ami nem teljesedett be. Nem is ez volt a feladata. Tanulunk. Egymáson, miközben nincs is másik, mert mindig magadat keresed benne. Mint, mikor a legjobb tanárért kutatsz, akivel nyelvtudásodat folyékonyra fejlesztheted. S láss csodát, jön.

olvass tovább

Az apró örömöket elfelejtjük

Azt hiszem nem maga a képesség veszett ki belőlünk, emberekből, hogy higgyünk és találjuk meg a szépséget a mindennapok során. Elvégre, az ember alapvetően igenis egy emocionális, érzelmi intelligencia szempontjából rendkívül fejlett, társas és társaságot igénylő lény. Mindannyian vágyunk a lelki közelségre és a boldogságra, ez vitathatatlan.

olvass tovább

Szerelem vagy kapaszkodás

Vannak emberek, akik kapcsolatból kapcsolatba ugrálnak. A hősszerelmesek, akik mindig nagyon mélyen szerelmesek (de most tényleg, ő más!), szenvednek, aztán vége, jön a mély zuhanás. Majd egy újabb se veled, se nélküled áldozattal, ugyanabban a szenvedős szerelemben élik ki perverziójukat. Vagyis a függést, a kapaszkodást, a "szerelmes vagyok a szerelembe" játékot. Na de kérem! Ez most teljesen más lesz! Vagy mégsem?

olvass tovább