Éljenek az igazi Férfiak!
Egy önmagában felélesztett igazi erőt élő férfi, nem tud megmaradni a nem megélt, erős női energiák nélküli nővel.
olvass továbbEgy önmagában felélesztett igazi erőt élő férfi, nem tud megmaradni a nem megélt, erős női energiák nélküli nővel.
olvass továbbMinden család egyedi a saját módján, mindnek vannak érdekességei, fura szokásai, nem megszokott dolgai. Sok család ezen felül is különleges – nap, mint nap komoly feladattal néz szembe, cipeli valaminek a súlyát, helyt áll, bármilyen körülményről is legyen szó. Nem kell messze menni, hogy ilyen családokat találjunk, mert ott vannak a szomszédban, vagy az utca túloldalán. Mégis annyira természetesek, annyira beletanultak az adott élethelyzet adta feladatokba, hogy egy kívülállónak ezek nehezen szúrnak szemet.
olvass továbbAzt gondoljuk, úgy érezzük, hogy nekünk majd sikerül, és mi leszünk a kivétel. Sokszor tényleg ezen múlik, sokszor tényleg ez az a plusz, ami végül változást generál. Megmentenénk a családunk, a barátunk, a szerelmünk, mert hisszük, hogy ránk másképpen reagálnak majd, hogy mi leszünk a megoldás, illetve a megoldáshoz vezető út. De nem menthetünk meg mindenkit. Főleg olyasvalakiket nem, akik valójában nem is szeretnék, hogy megmentsék őket.
olvass továbbMinden nap sminkelem magam – bár nem kell valami nagy sminkre gondolni. Nem takarja el az arcom, nem rejti el az igaz részeim, de kiemeli az előnyöseket. Elégedett vagyok magammal kencefice nélkül is, ugyanakkor szeretem kihozni magamból a legtöbbet, akár hétköznapokon, akár különleges alkalomadtán. Ugyanez igaz az öltözködésre, minden külső dologra.
olvass továbbSétáltam az utcán, és én voltam a szerelmes pár velem szemben. Mindkettejük egyszerre. Az, aki kicsit jobban szereti a másikat, és az, aki valójában még magát keresi. Én voltam a kislány a zebránál, aki csillogó szemekkel nézett fel az Édesanyjára. És az Anya, aki látta őt felnőni, aki az egész világot meg akarta neki mutatni. A veszekedő pár a boltban, a sértett és a védekező egyszerre. Én voltam a keservesen síró csecsemő, és a magányosan olvasó, fáradt férfi. Mind én voltam, vagyok, vagy leszek.
olvass továbbGondolataidnak hatalma van. A gondolataid a sajátjaid, te teremted meg őket.
olvass továbbElmúltak a húszas, harmincas éveim, és úgy érzem, elfelejtettem kiélni magam. Még mindig van, amit nem próbáltam, amire és akire kíváncsi vagyok, de a jelen élethelyzetemben ezek elérhetetlennek tűnnek számomra. Mert elmúlt az egyetem, elmúlt a könnyed, kötetlen ismerkedés korszaka, és már le is tettem a voksomat valaki más mellett.
olvass továbbFérfivé válni nagyon egyszerű, de az elvárások világában mégis nehéz. Annak nehéz, aki elfelejtette az ősi ösztöneit és alkalmazkodott a kollektív illúziójához, annak minden mocskosságával együtt.
olvass továbbEgy napon felébredtem, és rájöttem, hogy évek óta, életek óta nem haladtam a feladatommal. Mindenem meg van, boldog, sikeres életet élek, és úgy érzem, hogy már mindent elértem. A célkitűzéseim rég a kezemben vannak, így nem igazán érintenek meg mások, akár a világ problémái.
olvass továbbVégre a karjaidban tartottál, végre úgy történt, ahogyan szeretted volna. Mégsem változtál, mégsem változtattál. Miért gondolod, hogy így maradni tudok? Boldogtalan vagyok.
olvass továbbMondd, hova tűntek az érintéseink, miért tűntek el egyáltalán? Ugyanúgy szükségünk van rájuk, pont úgy, mint a legelején. Amikor még természetes volt, amikor még ösztönösen nyúltam a kezed után, és te az enyém után.
olvass továbbValakinek a tiszteletét kivívni nem könnyű. Különösen nem ebben az elhanyatló, és nem éppen javuló tendenciát mutató világszemléletben. Azonban a tisztelet egymás iránt mégis alapköve annak, hogy boldogok legyünk a másikkal.
olvass továbbVáltozunk. A körülmények, a tapasztalatok mind formálják a jellemünk. A változás olykor szépen lassan, szinte észrevétlenül simul bele az életbe, olykor drasztikusan ront be. Este a szerelmünk karjaiban térünk az álmok országába, reggelre pedig egy új ember mellett ébredünk.
olvass továbbMindig azt szerettem volna, hogy tisztán és őszintén beszéljenek velem, gátlások nélkül, lényegre törően. De amíg én is kerülgettem adott témákat, elvesztem a tapintatosságban, nem azt kaptam, amire vágytam. Senki nem beszélt velem nyíltan, senkivel nem volt meg az a bizalom, hogy csukott szemmel, nyersen kimondhassunk egymásnak bármit. Erre vágytam, így elkezdtem csinálni. Tisztán és nyersen beszéltem - nem kellett sok hozzá, hogy ez visszatérjen hozzám.
olvass továbbAz úton, amin járok, sokszor elvesztettem már azt a nőt, akit magamban gondosan nevelgetek. Belezuhantam a hétköznapokba, nem éreztem azt a csillogást a szememben, a kisugárzást, a vibrálást magam körül. Ami miatt egyébként magabiztosan az utcára tudok lépni, ami miatt széles a mosolyom, éppen ami miatt imádok nő lenni.
olvass továbbNe gondold túl, ne tekerd össze-vissza, ne akard megtervezni – engedd, hogy történjen. Illetve, hogy történhessen. Úgy áramlik az életedben az, aminek áramolnia kell, hogy akár engedhetnéd is. Hagyhatnád azt a fene nagy ellenállást, ami benned van. Mi lesz ezután? Hogyan számolok el ezzel? Ez mind a jövő gondja. Ha gond lesz belőle egyáltalán.
olvass továbbNem számítottam rád, meglepett az érkezésed, a pimaszul rabul ejtő, fürkésző, kedves tekinteted. Szürke egemre szivárványt, napfényt varázsoltál, hosszú idő után, magányos szívembe melegséget, bizalmat árasztottál. Egy együtt töltött éjszaka után, búcsúcsókkal és egy öleléssel útnak indultál.
olvass továbbSzóval, Te mire vágysz, társra vagy szolgálóra? Persze, persze, társra, nem vagyok én olyan önző! – mondod. Tényleg? No, nézzük! Miért szeretnél társat és milyet szeretnél?
olvass továbbNekem is fontos, én is küzdenék. Rád szeretném szánni az időt, energiát pakolni a kapcsolatunkba, megmenteni. Eszembe se jutott idáig, hogy elereszteni téged, opció. Kételkedtem sok mindenben, de ebben sosem.
olvass továbbNem volt nehéz elkezdeni, beépíteni a mindennapjaimba, és rendszeresen, mint szokás, hálát adni. Annyit elmondhatok, hogy amióta hálásan fekszem, teljesen megváltozott az életem.
olvass tovább