Varga Maja írásai - Stylemagazin.hu

Trendek:

Tényleg nem bűncselekmény az sem, ha a bántalmazó azt mondja, valami megtörtént, holott nem történt meg?

Minden ötödik embert ér valamiféle atrocitás. Csak minden negyedik ember mer teljesen őszintén beszélni a lelki részről, a traumákról, az érzésekről, a bántalmazásokról. A verbális bántalmazásnak általában nincsenek fizikai jelei; nem történik tettlegesség. Viszont ettől még a nyoma nagyon is megmarad bennünk. Nem az számít, hogy mikor, hány évesen történik meg velünk az erőszak, hanem az számít, hogy egyáltalán átéltük.

olvass tovább

Addig tényleg nem számít komolynak egy kapcsolat, amíg nincs közös életterület?

Miért lepődünk meg, ha egy ember egyedül vállal albérletet, lakótárs nélkül, összeköltözés nélkül a barátjával? Tényleg ennyire kapcsolat-szindrómában szenvedünk?

olvass tovább

Társadalmon belül és társadalmon kívül - Akinek a blues a világ alapzata

Nemzeti Színházban jártunk Hobo lemezbemutató koncertjén. Vajon mitől lesz egy ember önazonos, és vajon az önazonosság mennyire egyenlő a cenzúrázatlan őszinteséggel? Vajon miért dramatizálunk és hypeolunk fel minden kifejezést, amit hirtelen és váratlanul felkap a társadalom vagy a sajtó?

olvass tovább

Ami neked önzőség, nekem a gyógyulásom bizonyítéka

Hol kezdődik önmagunk gyógyítása? Hol kezdődik a határaink helyes meghúzása, és honnan ismerjük fel a többiek határait? Szorosan összekapcsolhatóak ezek a határok, ha szoros kapcsolatban állunk a másik emberrel vagy eleve a határainknak kéne meghatároznia a kapcsolat alapjait?

olvass tovább

A közösségi médiában többnyire mindig egyvalakinek szánjuk a posztjainkat

Lisa Taddeo: Három nő című könyvéből származik ez a kijelentés, amit a címbe tettem. Elgondolkodtatott, hogy vajon tényleg így van? Tényleg ennyire függünk mindig valakinek a véleményétől? Tényleg szükségünk van mindig valakire, hogy inspiráljon minket az élethez és az életben egyaránt? Tényleg kellenek a külső visszacsatolások és bókok és helyeslések ahhoz, hogy könnyedebben el tudjuk fogadni saját magunkat? Hogyan lett a közösségi média az életünk (fő)irányítója?

olvass tovább

Meg sem tudom számolni, hogy hányszor hasonlítottak már valakihez. Voltam már mindenki!

A fenti cím egy idézet, amit maga Baksa-Soós Attila mondott, aki ráadásul még jól is ért a szavakhoz, hiszen a zenészség mellett íróként és költőként is számon tartja a kisebb, underground magyar világ.

olvass tovább

Annyi mindenért kell kockáztatni - tényleg kockára tegyem még az érzelmeimet is?

Ha nagyon sokáig mondasz igent akkor is, amikor valójában nemet kéne mondanod, akkor amikor elkezdesz nemet mondani, hihetetlen lelkiismeret-furdalás fog rád törni. Az elején teljesen görcsösen fogod megélni, mintha valami égbekiáltó bűnt követtél volna el, hiszen “nem ehhez szokott hozzá a környezeted körülötted, most mi lesz?

olvass tovább

Quimby - Honnan számítható a stabilitás és a hosszútávú maradandó népszerűség egy zenekar körül?

32 év. 32 éve töretlenül együtt akkor is, ha éppen visszavonulót fújnak a nyilvánosság előtt. 32 éve töretlenül akkor is, ha éppen igencsak képlékeny és fárasztó ez a töretlen kifejezés. Egy szakadatlan hullámvasútnak tűnik az egész létezésük, az egész személyiségük, az egész zenekari létük, a barátságuk, de az a valódi őszinte hullámvasút, amibe ha belenézel, meglátod önmagadat is: nem rejtegetnek semmit, nem hazudnak bele a szemedbe, és nem hagynak ott az útszélén akkor se, ha éppen önmagukat is nehezen találják meg.

olvass tovább

Amikor olyan családban nősz fel, ahol a felnőtt észre sem veszi, hogy a szeretete igazából szorongást táplál beléd

“Könnyebb utálni, mint szeretni” - hangzott el Jake Paulról a Netflix dokumentumfilmjében. Mit mond el a világról az a tény, hogy az utálattal, a negatív ellenszenvvel sokkal több embert érhetünk el? Miért van az, hogyha azt szeretnénk, hogy minél többen ránk figyeljenek, akkor botrányt kell keltenünk?

olvass tovább

A Z-generáció királynője az idei Sziget-en egy lemeztelenített intenzív interakciót hozott létre a közönségével

Az a kósza pletyka, ami így vagy úgy, de a köztudatban terjedt, hogy a Sziget idén Billie Eilishra tett fel mindent, tőle várta a nagy durranást, látszólag igaznak tűnik. S bár tényleg több ezren voltak a fiatal lány koncertjén, egy kicsit az jutott eszembe, amit az emberek és a sajtó Rihannával csinált: felrótták neki a késést, s az utána lévő playbacket, a szerintük semmiféle produkciót, amivel “megtisztelt” minket.

olvass tovább

Mintha azért kéne szorongani, mert rosszindulat és gyűlölet nélkül élünk – mi is lesz normális egy társadalomban?

Feltűnt az, hogy többségében azok szoktak bocsánatot kérni, azok szoktak - képletesen értve - lehajtott fejjel olykor járkálni, akiknek a szíve nincs teljesen tele negatív érzelemmel? Akiknek nem az az első gondolatuk, hogy ki és micsoda a másik, hogy mennyire csúnya, buta, szerencsétlen, egoista, önző, érthetetlen, hanem akik igyekeznek mindenkivel szemben szeretettel fellépni, mert már tisztában vannak azzal, hogy egyetlen egy szó is mennyi bajt tud okozni a másikban.

olvass tovább

Olyan családot szerettél volna mindig is, ami neked is volt?

Valamelyik nap a héten, az egyik barátommal folytatott beszélgetés során szóba került az, hogy vajon mikortól számít a függőség negatívnak egy párkapcsolatban, és elhangzott ebben a beszélgetésben egy kijelentő mondat, ami most eszembe jutott és nem hagy nyugodni: „mindenkinek mást jelent a mérgező kapcsolat.” Belegondoltam most abba, hogy nekem honnantól nem egészséges egy kapcsolat, hogy a körülöttem élő emberek mit szoktak erről a kapcsolati típusról mondani, és igen, látszólag különbözik a látásmódunk, de azt nem lehet 100%-san kijelenti, hogy teljesen mást jelentene nekünk az, hogy mi számít mérgezésnek és mi nem.

olvass tovább

Képes vagy nemet mondani, az nem a másik helyzetének szól, hanem annak, hogy már nincs befolyással az életedre

Hajlamosak vagyunk arra, hogy azonnal megtámadjuk a másik embert és közben nem kérdezzük meg, hogy ő egyébként hogy van. Nem járunk utána, nem érdeklődünk felőle, miközben az elvárásokat egymás után gördítjük felé. Minden, ami szembejön velünk, azt egy/egyben vetítjük le magunkban anélkül, hogy megfigyelnénk, valójában mit is jelent ez a másik személynek, hogy egyáltalán ő miért csinálta vagy mondta azt, amit aktuálisan mondott.

olvass tovább

Amikor nem a kialakult helyzetnek mondasz nemet, hanem a személy negatív hozadékának

Nem gyűlölőd, nem lettél immunis, csak már gyógyult. És akkor a mondat végi írásjellel együtt mi marad? Legtöbbször, amikor összevesztünk, mindvégig éreztem, hogy ez még nem teljes. Ettől még nem került végérvényesen pont az egész mögé, még vannak érzések, még érdekel, még csinálnám, még fontos, még nem egy semleges tér. Még számít, hogy számítok neked

olvass tovább

Hogy lehet valaki úgy koronázatlan király, hogy egy fellépés sincs a háta mögött? Íme, Baba Aziz

Milyen érdekes, hogy ami tudat alatt meghatároz minket, az, amikor tudatossá avanzsálódik, akkor mindig formabontó jelentőséggel fog bírni.

olvass tovább

Igenis szét kell csúszni ahhoz, hogy a végén jól legyél

„Minden sikeres Férfi mögött egy Nő áll.” De arról miért nem beszélünk ennyire nyíltan, hogy mi van akkor, ha a Nő összeroppan a ránehezedő súly alatt? Miért nem beszélünk nyíltan az idegösszeomlásról? Miért szégyelljük még mindig ezt? Az idegösszeomlás egy létező állapot, és nem csak idegen szóként van jelen az Értelmező Kéziszótárban.

olvass tovább

Nem, nem egészséges, ha állandóan szégyenérzetet érzel és lelkiismeret-furdalást valakinek a közelében

Pár nappal ezelőtt költöztem – nincs messze a két lakás egymástól, a budai környék maradt, mégis annyira más az új lakás utcájában sétálni. Olyan más kávét inni a teraszon, levegőt venni a négy fal között, vagy csak olvasni az éppen aktuális könyvet. Ismerős érzés neked is?

olvass tovább

STYLE.HU

Élni tudni kell

Tényleg nem bűncselekmény az sem, ha a bántalmazó azt mondja, valami megtörtént, holott nem történt meg?

Addig tényleg nem számít komolynak egy kapcsolat, amíg nincs közös életterület?

Társadalmon belül és társadalmon kívül - Akinek a blues a világ alapzata

Ami neked önzőség, nekem a gyógyulásom bizonyítéka

A közösségi médiában többnyire mindig egyvalakinek szánjuk a posztjainkat

Meg sem tudom számolni, hogy hányszor hasonlítottak már valakihez. Voltam már mindenki!

Annyi mindenért kell kockáztatni - tényleg kockára tegyem még az érzelmeimet is?

Quimby - Honnan számítható a stabilitás és a hosszútávú maradandó népszerűség egy zenekar körül?

Amikor olyan családban nősz fel, ahol a felnőtt észre sem veszi, hogy a szeretete igazából szorongást táplál beléd

A Z-generáció királynője az idei Sziget-en egy lemeztelenített intenzív interakciót hozott létre a közönségével

Mintha azért kéne szorongani, mert rosszindulat és gyűlölet nélkül élünk – mi is lesz normális egy társadalomban?

Olyan családot szerettél volna mindig is, ami neked is volt?

Képes vagy nemet mondani, az nem a másik helyzetének szól, hanem annak, hogy már nincs befolyással az életedre

Amikor nem a kialakult helyzetnek mondasz nemet, hanem a személy negatív hozadékának

Hogy lehet valaki úgy koronázatlan király, hogy egy fellépés sincs a háta mögött? Íme, Baba Aziz

Igenis szét kell csúszni ahhoz, hogy a végén jól legyél

Nem, nem egészséges, ha állandóan szégyenérzetet érzel és lelkiismeret-furdalást valakinek a közelében

„Boldogság? Nem,a fado azért nem boldogság, inkább harmónia, mélység és magabiztosság” – Mísia

'Egyfolytában a nevemet hallom mindenhonnan.' - 20 éves születésnapi koncertet tartott a Hiperkarma a Budapest Parkban

Gyerekként mindenki nárcisztikus

STYLE.HU

Élni tudni kell

Ne maradj le a legjobb írásainkról!