A közösségi médiában többnyire mindig egyvalakinek szánjuk a posztjainkat

Lisa Taddeo: Három nő című könyvéből származik ez a kijelentés, amit a címbe tettem. Elgondolkodtatott, hogy vajon tényleg így van? Tényleg ennyire függünk mindig valakinek a véleményétől? Tényleg szükségünk van mindig valakire, hogy inspiráljon minket az élethez és az életben egyaránt? Tényleg kellenek a külső visszacsatolások és bókok és helyeslések ahhoz, hogy könnyedebben el tudjuk fogadni saját magunkat? Hogyan lett a közösségi média az életünk (fő)irányítója?

olvass tovább

Quimby - Honnan számítható a stabilitás és a hosszútávú maradandó népszerűség egy zenekar körül?

32 év. 32 éve töretlenül együtt akkor is, ha éppen visszavonulót fújnak a nyilvánosság előtt. 32 éve töretlenül akkor is, ha éppen igencsak képlékeny és fárasztó ez a töretlen kifejezés. Egy szakadatlan hullámvasútnak tűnik az egész létezésük, az egész személyiségük, az egész zenekari létük, a barátságuk, de az a valódi őszinte hullámvasút, amibe ha belenézel, meglátod önmagadat is: nem rejtegetnek semmit, nem hazudnak bele a szemedbe, és nem hagynak ott az útszélén akkor se, ha éppen önmagukat is nehezen találják meg.

olvass tovább

A Z-generáció királynője az idei Sziget-en egy lemeztelenített intenzív interakciót hozott létre a közönségével

Az a kósza pletyka, ami így vagy úgy, de a köztudatban terjedt, hogy a Sziget idén Billie Eilishra tett fel mindent, tőle várta a nagy durranást, látszólag igaznak tűnik. S bár tényleg több ezren voltak a fiatal lány koncertjén, egy kicsit az jutott eszembe, amit az emberek és a sajtó Rihannával csinált: felrótták neki a késést, s az utána lévő playbacket, a szerintük semmiféle produkciót, amivel “megtisztelt” minket.

olvass tovább

Mintha azért kéne szorongani, mert rosszindulat és gyűlölet nélkül élünk – mi is lesz normális egy társadalomban?

Feltűnt az, hogy többségében azok szoktak bocsánatot kérni, azok szoktak - képletesen értve - lehajtott fejjel olykor járkálni, akiknek a szíve nincs teljesen tele negatív érzelemmel? Akiknek nem az az első gondolatuk, hogy ki és micsoda a másik, hogy mennyire csúnya, buta, szerencsétlen, egoista, önző, érthetetlen, hanem akik igyekeznek mindenkivel szemben szeretettel fellépni, mert már tisztában vannak azzal, hogy egyetlen egy szó is mennyi bajt tud okozni a másikban.

olvass tovább

Olyan családot szerettél volna mindig is, ami neked is volt?

Valamelyik nap a héten, az egyik barátommal folytatott beszélgetés során szóba került az, hogy vajon mikortól számít a függőség negatívnak egy párkapcsolatban, és elhangzott ebben a beszélgetésben egy kijelentő mondat, ami most eszembe jutott és nem hagy nyugodni: „mindenkinek mást jelent a mérgező kapcsolat.” Belegondoltam most abba, hogy nekem honnantól nem egészséges egy kapcsolat, hogy a körülöttem élő emberek mit szoktak erről a kapcsolati típusról mondani, és igen, látszólag különbözik a látásmódunk, de azt nem lehet 100%-san kijelenti, hogy teljesen mást jelentene nekünk az, hogy mi számít mérgezésnek és mi nem.

olvass tovább

Képes vagy nemet mondani, az nem a másik helyzetének szól, hanem annak, hogy már nincs befolyással az életedre

Hajlamosak vagyunk arra, hogy azonnal megtámadjuk a másik embert és közben nem kérdezzük meg, hogy ő egyébként hogy van. Nem járunk utána, nem érdeklődünk felőle, miközben az elvárásokat egymás után gördítjük felé. Minden, ami szembejön velünk, azt egy/egyben vetítjük le magunkban anélkül, hogy megfigyelnénk, valójában mit is jelent ez a másik személynek, hogy egyáltalán ő miért csinálta vagy mondta azt, amit aktuálisan mondott.

olvass tovább