Szabó Rebeka írásai - Stylemagazin.hu

Trendek:

Miért szorítjuk keretek közé az ambivertált személyiségeket?

Manapság könnyebb a jól bevált, berögződött és ismert dolgokhoz tartanunk magunkat. Legyen szó egy receptről, a kedvenc karácsonyi filmedről, vagy egy hobbiról. Talán ez még nem is feltétlenül nagy probléma – gondoljuk magunkban - , de így tennénk akkor is, amikor az emberi kapcsolatainkat és személyiségünk diverzitását vizsgáljuk?

olvass tovább

Korrektség, mint generációs hiánycikk – avagy így veszik ki az őszinte, egyenes tartás az emberekből

Bár sok cáfolat érkezik annak kapcsán, hogy a fiatal generációból valóban kiveszett volna az egyenes tartás, a gerinc, sajnos tényleg ezt tanúsítják a tapasztalatok. Sajnos. Ugyanis én magam is a fiatalabb generációhoz tartozom, és az ilyen jellegű attitűdök miatt általánosítanak minket egy “bukott bálvány” szerű klisével. Szomorú vagy sem, meg tudom érteni az emberek gondolatait ezzel kapcsolatban.

olvass tovább

Kérlek, ne mássz a privát szférámba

Az utóbbi időben kezdtem el úgy érezni, hogy oké, ez most nagyon sok. Úgy az emberek összességében. Nem azért, mert egy takarító néni mindenáron meg akart győzni, hogy a Jehova Istenben higgyek, és nem is azért, mert van egy olyan ember, aki minden alkalommal, ha teheti, leül mellém a vonaton és megállás nélkül nyomja a dumát a saját életéről, holott meg sem kérdezte velem mi a helyzet, holott egyértelmű, hogy én inkább egyedül lennék.

olvass tovább

Boldogság – a társadalom által elfogadott, kényszeres normatíva

A legtöbb ember bizony egyöntetűen azt mondaná, hogy boldog akar lenni. Azt akarjuk, hogy a gyerekeink boldogok legyenek. Azt akarjuk, hogy a házastársunk, szerelmünk, barátaink, családtagjaink mind, egytől egyig, boldogok legyenek. Ezért aztán, sokszor szinte érthetetlen, ha valaki mégsem így érez. Ha valaki nem boldog.

olvass tovább

Ebben a felgyorsult, kicsontozó világban csoda, hogy még nem őrültünk meg

Tudom, te is érzed, időnként csak a reggeli kávé, vagy cigarettafüst hat annyira impulzívan, hogy úgy érezd, talán végig is tudod csinálni a napot. Elfáradtál. Most én is, azt hiszem. És rajtunk kívül még sokan mások, hidd el.

olvass tovább

Az elfogadást be kell építened az életedbe

Itt van az ősz. A legmeghatározóbb védjegyét ennek az évszaknak számomra, mégis a levelek sokszínű árnyalatai jelentik.

olvass tovább

Emberek? Vagy inkább csak tárgyak?

Próbálunk elevickélni ebben az életnek nevezett sűrűben. Előfordul, hogy olykor teljesen értelmetlennek látjuk a sajátunkat, de azért mindig igyekszünk egy fényszerű csóvába kapaszkodni, ami erőt ad a következő naphoz. És persze próbáljuk a másikat tiszteletben tartani, szeretni, támogatni, amennyire csak lehet.

olvass tovább

A béke szigete – ez vagy nekem

Szerintem mindannyiunk életében volt már olyan periódus, amelyben, ha nem is hosszú ideig, de rövidtávon több olyan ember mellett állomásoztunk, akik nem érintették meg a lelkünket teljes mértékben. Vagy talán egyáltalán nem. Akik mellett inkább a konstans gyomorideg dúlt bennünk, mintsem a biztonság és a nyugalom érzése.

olvass tovább

A tükör előtt állva

Mintha mindig várnánk valamire. Belekerültünk egy állandó jelleggel váltakozó maszlagba. Egyszerre túl gyors és túl lassú. A peremen járkálok folyton ügyetlenül, hiszen nem mindig sikerül pontosan kicentizni a lépéseket.

olvass tovább

Szia, mi újság? Jól vagytok?

Kevesen hinnénk, mégis sokan tapasztaljuk, hogy egy ilyen egyszerűnek és kedvesnek tűnő üzenet mögött valójában valami teljesen más dolog bújik meg.

olvass tovább

A szárnyaim megsérülhetnek, de ettől még nem törnek le, és a szépségükből sem veszítenek

Ma reggel még a reggelim is a földön landolt, a vizes pohárral egyetemben és ezt követően hosszú percekig csak álltam. Az a bizonyos „miért pont én” érzés előszeretettel integet felém és nem habozik maradni sem.

olvass tovább

Tavasszal újra mosolyra húzódik a szám

Tavasszal újra mosolyra húzódik a szám. Lágy, meleg fénysugarak simogatják az arcom, éppúgy, ahogy egy anya a gyermekét. A nyíló virágok illata és bíbor színű köntöseik egy darabot tükröznek vissza belőlem. Hiszen én is épp ilyen sokszínű vagyok. Sok álommal, vággyal, de már elért céllal is felruházva.

olvass tovább

Sosem zavart az idő múlása, egészen idáig

Sosem zavart az idő múlása. Gyerekként egy csodavilágban éreztem magam, és úgy hittem, sosem eshet bántódásom. Biztonságban voltam és, ha néha el is estem, egy óvó érintés mindig közbeszólt, pontosan akkor, amikor arra szükségem volt.

olvass tovább

Kéz a kézben – én és a szorongás fojtogató jelenléte az ünnepek alatt

Fények gyúlnak, ropog a tűz a kandallóban, és csend honol, vagy egy lágy, jazz átdolgozású, karácsonyi zene szűrődik ki a rádióból. Készülődünk az újévre, egy új kezdet feltárására.

olvass tovább

Lehet-e olyan a karácsony, mint régen?

“Rohamosan” közeledik a karácsony. Ezt olvasom számos szalagcímen, cikkben, mint kulcsmondat, én pedig csalódott sóhajjal nyugtázom, hogy ezek a napok ismét a rohanás ötven árnyalatai lesznek. És azt kívánom, bár ne lenne így.

olvass tovább

A megalázó “tréningek” nem tanító jellegű, szükséges leckék az életben

Úgy tartják, hogy az ember életében igenis fontosak az akadályok, a csalódások, a váratlan szituációkból eredő meglepetések, hiszen ezekből lehet csak okulni igazán. A hollywoodi filmek gyönyörteljes befejezéseiben, vagy tökéletes storyline vezetéseiben nem igen találjuk a saját reggeli rutinunkat, vagy érzelmi válságunkat, amivel alapvetően nincs is gond, ezeket a filmeket pont azért szeretjük, mert a lelkünket és a boldogsághormonjainkat újabb magasságokba emelik, és ez jár nekünk.

olvass tovább

Lehetnék egy másik ember

Van, hogy amikor a tavasszal virágzó cseresznyefák árnyéka alatt lépdelek, még mindig hatalmába kerít az a keserédes érzés, hogy milyen is lenne egy másik ember személyében/képében élni, létezni?

olvass tovább

Nem voltál véletlen

Időnként eltűnődőm, vajon volt-e bármiféle konkrét oka annak, hogy váratlanul belecsöppentél az életembe. Mi emberek állandóan keressük az ok-okozati összefüggéseket, a tényeket, melyek szilárdan támasztják alá a realitást. De az életben vannak találkozások, érzések, amik nem a véletlen művei. Vagy legalábbis, valami egészen különleges atmoszféra lengi körül az életünk ezen szegmenseit. Azt tudom, hogy Te nem voltál véletlen.

olvass tovább

A való életben nincs filter

Az utóbbi időben igen nagy népszerűségnek örvendett a Nyerő Páros cím alatt futó valóságshow, melyben hazai hírességek, egészen pontosan párok, házastársak versenyeznek egymással. Bár nem követtem sem idén, sem máskor ezt a műsort, mégis minduntalan olyan cikkekbe, videókba futok bele, melyek azt boncolgatják, mennyire felszínes az, ahogy megjátsszák magukat az emberek az Instagram platformon például, és magában a műsorban is, de a legvégén persze úgy, ahogy kell, lehull a lepel.

olvass tovább

A hamis, álszent emberek már nem lepnek meg – az őszinte, lojális személyek viszont igen

A lojalitás ugyanis ritkaság. Pont azokat az egyéneket a legnehezebb megtalálni ezen a világon, akik többre értékelik a valódi igazságot, a saját egojuknál. Ez a szomorú igazság, amivel meg kell tanulnunk együtt élni. Mert, ha nem tesszük, könnyen válhatunk az előbb említett ’fake’ típusú emberek áldozataivá, akik elhitetik velünk, hogy nyílt, őszinte szándékaik vannak felénk irányulóan.

olvass tovább

STYLE.HU

Élni tudni kell

Miért szorítjuk keretek közé az ambivertált személyiségeket?

Korrektség, mint generációs hiánycikk – avagy így veszik ki az őszinte, egyenes tartás az emberekből

Kérlek, ne mássz a privát szférámba

Boldogság – a társadalom által elfogadott, kényszeres normatíva

Ebben a felgyorsult, kicsontozó világban csoda, hogy még nem őrültünk meg

Az elfogadást be kell építened az életedbe

Emberek? Vagy inkább csak tárgyak?

A béke szigete – ez vagy nekem

A tükör előtt állva

Szia, mi újság? Jól vagytok?

A szárnyaim megsérülhetnek, de ettől még nem törnek le, és a szépségükből sem veszítenek

Tavasszal újra mosolyra húzódik a szám

Sosem zavart az idő múlása, egészen idáig

Kéz a kézben – én és a szorongás fojtogató jelenléte az ünnepek alatt

Lehet-e olyan a karácsony, mint régen?

A megalázó “tréningek” nem tanító jellegű, szükséges leckék az életben

Lehetnék egy másik ember

Nem voltál véletlen

A való életben nincs filter

A hamis, álszent emberek már nem lepnek meg – az őszinte, lojális személyek viszont igen

STYLE.HU

Élni tudni kell

Ne maradj le a legjobb írásainkról!