Kövess minket Facebookon.
Király Eszter
A társam a tükröm. Ez a tükör mindig igazmondó, és ha nem szeretek belenézni, akkor még változnom kell, változtatnom, és dolgozni magamon, mert pontosan azt mutatja, amit nem akarok látni, amilyenné nem akarok válni.
olvass tovább
Király Eszter
Már nem mondok igent, amikor valójában nemet akarok mondani. Nem élek megfelelési kényszerrel, aki eltökélten hiszi, kapcsolatait csak úgy tudja fenntartani, megőrizni, ha soha nem mond nemet.
olvass tovább
Király Eszter
Talán egyszer magunktól is ráébredünk, hogy egy ölelés néha többet ér a cizelláltra fogalmazott szavaknál. Egyetlen szeretetkapcsolatban sem nem felejtődhet el az ölelés, a fontossága, olyan természetes kellene, hogy maradjon mint ahogyan a levegőt vesszük.
olvass tovább
Király Eszter
Elhidegülni olyan, mint valakit önként, akarattal a sorsára hagyni. Mint betapasztani a fület, ha valaki segítségért kiált. Mint rázárni az ajtót egy síró gyerekre, mert hidegen hagynak, a terhemre vannak, és fárasztanak az igényei. Kihűlni hagyni egy szerelmet, olyan, mintha magára hagyni egy haldoklót, mert nem akarod már visszavágyni az élők közé, és nem szeretnél összeroppanni a fájdalomtól, hogy többé már nem lesz neked.
olvass tovább
Király Eszter
Akit nem szeretnek, az megreked, stagnál, és éveket pazarol el. Akit rosszul szeretnek, az elveszti életkedvét, és ellenségessé válik, mert a szeretetlenség zsémbes, gonosz, rosszmájú embert formál bárkiből. Akit viszont úgy szeretnek, és annyira, amennyire igazából szüksége van, az életörömöt, és sikereket talál élete más területein is, és boldogabbá válik számára a világ.
olvass tovább
Király Eszter
A rendíthetetlennek hitt szerelem hűtlenség, nélkül is szétrugdalható, megcsalás nélkül is elárulhatjuk egymást. Nem csak egy szerető dobhat pusztító atombombát a kapcsolatra.
olvass tovább
Király Eszter
A se veled, se nélküled kapcsolatokban soha nem tudjuk hányadán állunk a másikkal, és nem mondjuk ki a játék nevét. Legalizálnánk, felvállalnánk kötelékünket, és kézen fogva hajolnánk meg a világ előtt, tessék, itt vagyunk, ezek vagyunk, de tudjuk, nem siettethetünk semmit, mert olyan régen várunk a nagybetűs Kapcsolatra, megérdemeljük a jót.
olvass tovább
Király Eszter
Kapcsolataink lazák, felszínesek, semmitmondók lettek és egyre inkább szorongat a felismerés, hogy a sekélyesség, a felszínesség, az érdek megszállta ezt a kort, és az őszinteség, a tiszta érzelem csak ritka madár.
olvass tovább
Király Eszter
Amikor már nem fekszel lélektelen gyönyörkeresők lábai elé, nem hódolsz be, nem teszel a kedvükre, hogy aztán újra kiürült lélekkel, magányosan szedegesd a ruháidat a hajnali csöndben, akkor a szerelem téged választ.
olvass tovább
Király Eszter
Sok mindent megtanulunk a szakítás, válás után. Kénytelenek vagyunk felállni a sarokból, és elkezdeni a romok eltakarítását. Megtanuljuk, hogy csak tiszta, lecsupaszított terepre építhetünk új életet, és hogy a szakítás utáni időszak kizárólag a teljes romeltakarításról szólhat, nem másról.
olvass tovább
Király Eszter
Felnőtt emberi kapcsolataink gyakran csak lazák, felszínesek, és egyre inkább nyomaszt a felismerés, hogy az érdek, az érzelemmentesség, a sekélyesség, a felszínesség megszállta ezt a kort, és az őszinteség, a tiszta érzelem csak ritka madár.
olvass tovább
Király Eszter
Van úgy, hogy rögtön tudjuk, ő az. A találkozásunk azonnali kapcsolódás. Már a legelső alkalommal egymásra hangolódunk, a testünk azonnal megtanul a lélek nyelvén beszélni, egymáséi vagyunk, én az övé vagyok, és ő az enyém. Nincs szükség arra, hogy a szex fejezze be a szerelmes táncunkat, mert a találkozásunk lelkek találkozása, és a testiségünk magától értetődő, akárcsak bármilyen más érintés közöttünk.
olvass tovább
Király Eszter
Az érzelmi elérhetetlenség a modern kor betegségtünete. Egy érzelmileg elérhetetlen ember időnként nagylelkűen megajándékoz a társaságával, közben befogadja, élvezi a gyengédséget, gondoskodást, de soha semmit nem ad vissza. Talán nagy ritkán egy apró gesztust, ami a sok semmi mellett csodálatos valaminek tűnik.
olvass tovább
Király Eszter
A szeretetkapcsolatok normális rendje, hogy vannak nézeteltéréseink, időnként elakadunk, félreértjük, vagy megbántjuk egymást. Ettől lesz a kapcsolatunk hiteles és élettel teli.
olvass tovább
Király Eszter
A szerelemben olykor elkerülhetetlen sebeket szerzünk. Ne tetézzük ezt olyan kapcsolatokkal, amelyekről előre tudjuk, hogy zuhanás lesz a vége. Járjunk nyitott szemmel már a kapcsolat legelején, önámítás nélkül figyeljünk az árulkodó jelekre, ne ragadjunk meg egy boldogtalan, lehúzó kapcsolatban.
olvass tovább
Király Eszter
Közeledünk, távolodunk, megriaszt a stabilitás. A szeretői státusz egy félig-kapcsolat, kényelmes, mert nem kell egészen beleereszkedni. Sokszor saját elköteleződési problémáink miatt ragadunk a hazugságspirálban, hogy teljes értékű és egyenrangú kapcsolatokat alakíthassunk ki.
olvass tovább
Király Eszter
Ahol nincs őszinteség, ott nincs tisztelet. És ahol nincs tisztelet, ott valódi szeretet sincs. A megtévesztéssel, hazugsággal, csalással, elhallgatásokkal, összességében az őszinteség hiányával kapcsolatunk megreked, nem fejlődik, a bizalom sérül, majd teljesen eltörik.
olvass tovább
Király Eszter
A szabadság egyedül az elmében létezik. A hozzáállásom határozza meg, mennyire engedem, hogy a külső tényezők gúzsba kössenek, vagy befolyásolják világlátásomat. Egy folyópart megnyugtató csendjében érezhetem, hogy szabad vagyok, hogy senki és semmi sem korlátozza gondolataim szabad áramlását, egészen addig, amíg egy tőlem független erő meg nem szakítja ezt az idillikus állapotot: elered az eső, vihar van készülőben, vagy szélvihar kezd tombolni.
olvass tovább
Király Eszter
Annyit adni, amennyit a másik még képes visszaadni, ezt az egyik legfontosabb életszabályt kellene mindannyiunknak megtanulni. Nem cipelheti senki mindvégig egyedül a kapcsolatot, mert idővel elveszíti a lendületét, erejét, lelkesedését, elfogy az energiája, kiüresedik.
olvass tovább
Király Eszter
A gondoskodást képességét többnyire női tulajdonságként értékeljük, általában a nő az, aki elsimítja a homlokráncokat, aki felelős a hangulatért, az egyensúlyért. Ő az érzelemtankok csordultig töltője, adakozó és befogadó egyszerre, és lételeme ez a gondoskodó magatartás, ami azonban nem szereptévesztett anyáskodás, mert abban a pillanatban, ahogyan szerepében megbillen, a férfit nem tiszteli többé, és nem is képes rá férfiként tekinteni.
olvass tovább
