Egy süllyedő hajóban ültem
Hajlamosak vagyunk minden rosszul elsült dolog miatt magunkat ostorozni, ami az életünkben volt. Magunkban keresni a hibát és mindenért önmagunkat okolni. Eddig én is ezt tettem, amíg be nem láttam …
olvass továbbHajlamosak vagyunk minden rosszul elsült dolog miatt magunkat ostorozni, ami az életünkben volt. Magunkban keresni a hibát és mindenért önmagunkat okolni. Eddig én is ezt tettem, amíg be nem láttam …
olvass továbbEgyszer meg kell tanulni azt az igazságot, hogy néha jobb elengedni személyeket és élethelyzeteket, még akkor is, ha sokszor foggal-körömmel ragaszkodnál hozzájuk. Nehéz lesz kezdetben, ez biztos. De olykor jobb rátalálni a saját utunkra, mint eltévedni olyan dolgok miatt, amelyek nem minket szolgálnak.
olvass továbbEgy pillanat, egy impulzus sosem ér ugyanúgy, ugyanabban a formában minket. Azt hiszem ennek tudatában ébredünk rá igazán, hogy nem bizonyos személyek, helyek, esetleg országok hiányoznak, hanem egyszeri, megmagyarázhatatlanul euforikus, és emelkedett, felejthetetlen pillanatok.
olvass továbbMi nők gyakran panaszkodunk arról, hogy nem tudjuk, mit szeretne a férfi, hogy szerepelünk-e a jövőképében, vagy csak a jelent tesszük együtt tartalmasabbá. Morfondírozunk magunkban, próbáljuk kitalálni a gondolatait, de a bizonytalanság napról napra elveszi belőlünk az életerőt. És van, amikor mindezt a bizonytalan légkört, mi nők teremtjük meg.
olvass továbbNagyon érdekes, mert több ember által is hallottam, hogy "én nem vállalok felelősséget azért, hogy Te mit értesz meg abból amit én mondok"...Ez egy bizonyos fokig rendjén is van, mert mindenki más tudati szinten létezik.
olvass továbbA spirituális önfejlesztő úton járók körében már ismerős lehet a tükör effektus tudatos használata, de még gyerekcipőben jár helyes használatuk és megértésük. Az önfejlesztés egyik legfontosabb pillére a körülöttünk élő világ és a bennük zajló velünk történt események, és a mellettünk élő szereplők.
olvass továbbAz utóbbi időben, akárhányszor néztem kicsit is romantikusabb jellegű filmet, az jutott eszembe, hogy kristálytisztán fogalmunk sincs igazából, hogyan is definiálhatnánk bizonyos érzéseket, különösképp a legerősebbet, a legintenzívebbet, amely mindannyiunk fantáziáját izgatja, a szerelemét.
olvass továbbCsak ülni mellette és nem félni. Nyugodtnak lenni. Nincs bennem semmi kétkedés. Nincsenek már titkaim. Csak nézni őt. Üres lettem, de mégis annyira csordultig. Valóban szerelmes vagyok, úgy egyetlenül.
olvass továbbTe milyen ellenparancsokat követsz? Légy tökéletes! Légy erős!/Bírd ki! Tégy erőfeszítéseket! Szerezz örömet! Siess! Nem, nem a fogyasztói társadalom és a reklámok „titkos”, a pszichénkre ható üzenetei ezek. Olyan, a viselkedésünket alapvetően meghatározó úgynevezett ellenparancsokról-tudattalan viselkedési mintázatokról - írok most, amelyeket jó vagy rossz, de sokan követünk a mindennapokban és amelyek a boldogulásunkat szolgálnák. Vagy mégsem? Ennek járunk utána és keressük meg a ránk jellemző ellenparancsot.
olvass továbbA szőke nő feltűnést kelt, vonzó, gyámolításra szorul, naiv és kissé butácska. Társadalmunk hemzseg az efféle sztereotípiáktól, holott a környezetünkben is sok tanult, intelligens szőke hajú nővel találkozhatunk.
olvass továbbKöztudott, hogy egyes férfiak néha túlbecsülik önmagukat. Tévesen azt gondolják, hogy elegendő a túltengő tesztoszteron és maximumon járó potencia, a női nem máris elégedett sóhajjal nyugtázza e csöppet sem nagy erőfeszítést igénylő állapotot.
olvass továbbInkább vállalod az érzéseid eltakarásával járó fájdalmat, mint érzéseidet, mert a fájdalmat már ismered. Óriási gyakorlatod van benne, hogy éld meg az elutasítást, bánatot, sértődést, még ha bele is pusztulsz. A másik út ismeretlensége annyira félelmetes, hogy érzéseidet felvállalva nevetségesnek, érzelgősnek, netán gyengének tűnsz, hogy tapodtat sem lépsz feljebb azon a lépcsőn, hátha még leesel.
olvass továbbAmíg nem hiszed el, hogy szerethetnek, addig szerethet Téged bárki jól vagy rosszul, sosem lesz egyik sem a valódi igazság, csak egy torz tükre elméd börtönének.
olvass továbbNehéz hetem volt. Érzelmileg nehéz. Mondhatnám, hogy nőként nehéz, mert egészen mély dolgokkal szembesülhetek. Ehhez a szembesüléshez azt hiszem, már leginkább az vezet, hogy rendbetettem a női részemet. Ez elengedhetetlen volt, hogy őszinte figyelemmel tudjak fordulni a férfiak felé.
olvass továbbKöszönöm a nehéz napokat, a fájdalmat a mellkasomban. A fejemben és lelkemben zajló káoszt, a hullámokat, a hegyeket és völgyeket. Köszönöm az éjszakákat, amikor nem tudtam aludni, mert a a szívem gyorsabban vert. Köszönöm az elárasztó könnyeket. És köszönöm, hogy akkor még nem értettem miről is szól ez az egész.
olvass továbbMár túl vagyok a lebegés fázisán. Nem bambulom végig a napot, nem merengek azon, hogy vajon hol rontottam el, hol rontottad el, hol ronthattuk el. Nem keresem lélekszakadva a kezed éjjel.
olvass továbbÉjszaka van, nem jön álom a szememre. A szívem a torkomban lüktet. Nem hagy pihenőidőt az a sok-sok gondolat, ami a fejemben motoszkál. Lassacskán a végéhez közelít életem nagyon hosszú, egyik legmeghatározóbb fejezete; és egy új veszi kezdetét, ami megrémiszt, amiről még jóformán sejtelmem sincsen.
olvass továbbNem a kommunikáció hiánya. Nem a pénz, és nem a szex. A csendes, lábujjhegyen lopakodó kapcsolatgyilkost úgy hívják: elvárások. Folytonos boldogtalanságot, kényelmetlen hiányérzetet, és tartós frusztrációt hív életre. A boldogtalan, örök, hisztiző, toporzékoló gyerekkorra ítélt szerelmek soha nem képesek felnőni, szárba szökkenni, nem képesek életerős, daliás, büszke érzéssé válni, mert mohón és kétségbeesetten, mindig hiányolni fogjuk benne az elvárt dolgokat.
olvass továbbSokan bántanak, nem értenek; a szüleim képtelen elfogadni a döntésemet. Mások úgy gondolják, hogy csak arról van szó, hogy nem jött még el az ideje, de a hátralévő pár évben még nagy valószínűséggel megváltoztatom a véleményem. Ki kell, ábrándítsak mindenkit: az én testem, az én döntésem. Arról nem is beszélve, hogy ez a világ már nem alkalmas a gyermeknevelésre. Nevezhetsz önzőnek, felületesnek és meggondolatlannak, de én boldog vagyok így nőként, nem pedig anyaként.
olvass továbbPont azért, mert már túl vannak azon, hogy ne az élet és a lélek finomságait keressék, a látszat helyett. Egy bonyolult nő, lényegében a legegyszerűbb, mert nem hajtja már az, hogy félelemből, önzésből megszerezzen embereket, biztosnak hitt anyagi javak már nem kábítják, átlátja az élet felesleges hazugságait és nem akar azokban részt venni.
olvass tovább