Karácsonyhoz közeledvén
A zakatoló vonat ablakán kitekintve azon gondolkodom, vajon az esőcseppek egységes, meg nem szűnő koppanása kelti bennem azt az érzést, hogy minden felgyorsult, vagy az emberek tényleg lélekszakadva rohannak?
olvass továbbA zakatoló vonat ablakán kitekintve azon gondolkodom, vajon az esőcseppek egységes, meg nem szűnő koppanása kelti bennem azt az érzést, hogy minden felgyorsult, vagy az emberek tényleg lélekszakadva rohannak?
olvass továbbNe legyél más. Kizárólag így képes rád találni az a Férfi, aki, ha esténként álomra hajtja a fejét, imáiban téged kér. Igen, a férfiak is álmodoznak. A nőről, akit szerethetnek, és aki viszontszereti őket. Nem gondoltad volna? Na, akkor ezt most nekünk, nőknek. Sok, rengeteg férfi ügyfelem van. Talán, mert érzik, értem őket. És egyszerűen imádom. Ugyanis a férfiak annyira mások, mint mi, és ez csodálatos. Igen, jól írtam. Így akartam. A sokszínűségük, a másságuk jó. Pont nekünk való. Mondd, te látod? Nem? Oké, akkor segítek.
olvass továbbUgyan már bemutatkoztam annak a Nőnek, aki előttem áll a tükörben, de még nem tudom, hogy szólíthatom Őt, hiszen még csak ismerkedek vele. Csodálom és tanulni akarok még tőle. Hiszen minden alkalommal amikor tükörbe nézek, látom Őt, aki erőt ad.
olvass továbbSzokták mondani, hogy minden fejben dől el, és talán az élet színpadán ez valóban meg is állja a helyét, de a szív útján már nem biztos. Magunkra nézve azt mondanám, mennyire ostobák vagyunk, idegenként még ki is nevetném a botlásainkat. Hiszen kívülről minden olyan egyértelmű, fejben olyan könnyen meg lehetne oldani a kettőnk párbaját, de mind hiába, ha a szívzörejei mégis megállítanak mindkettőnket.
olvass továbbAz önszeretet nem csak abban képes megnyilvánulni, hogy miután ünnepek után a tükörbe nézel, az mondod: „elfogadom a testem jelen pillanatban is”. Nem csak azt jelenti, hogy már nem utálod a rést a fogaid között. Ennél azért összetettebb.
olvass továbbMi, emberek gyakran hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni, azt a tényt, hogy az idő véges. Nem vagyunk eléggé barátai önmagunknak és természetesnek vesszük az életet.
olvass továbbMindannyian meg vagyunk akadva valahol. Ebben nincsen semmi szégyellnivaló és nem is kell letagadni. A felnőttség és a felelősségvállalás pont arról, szól, hogy erre rá merek nézni, felismerem és változtatok rajta. Még az sem baj, ha ez nem elsőre sikerül….
olvass továbbSokszor kérdezitek, amikor megszületik a döntés, hogy léptek, tesztek párkapcsolatotokért, benne magatokért, mikor hajlandóvá váltok felelőssé lenni tetteitekért, kimondott szavaitokért, hogy na jó, elindultunk, de mégis mikor érünk oda?
olvass továbbAz üres emberek csak az üreseket vonzzák, mindig ezt mondtad. Megtalálják egymást, belefúrják magukat a másik üres tekintetébe, és megpróbálnak valamit kivenni ebből a hasztalan kapcsolódásból, és úgy tesznek, mintha értelme volna az együttlétüknek. A fotókon mosolyognak, és összeér a válluk, de közben saját pózukat igyekeznek trendivé tenni, csak a szájuk nevet.
olvass továbbAz élet is egy tánc. Tőlünk függ, hogy merre lépünk benne. Minden lépés más irányba visz. Minden lépés, más érzelmeket válthat ki. A választás, a döntés, maga az irány, mindig a mi kezünkben van, és mindig is a mi kezünkben lesz, bármiről is legyen szó. Mert az életünk alakulását, csakis mi magunk irányíthatjuk, senki más.
olvass továbbMi lenne, ha nem hinnél el mindent, mit gondolsz? A kérdés nagyon megfogott. Nem is sejtjük, mekkora hatalma van gondolatainknak felettünk. Csak figyeld meg, mit érzel most, majd csípd fülön az előtte lévő gondolatot. Az érzelem a lélek nyelve.
olvass továbbVolt egy olyan pillanat. Amikor odalépett hozzám és kivett a kezemből minden önvédelmi fegyvert. Az önvédelmi fegyvereim jól működtek az elmúlt években, kiválóan forgattam a bizalmatlanság, a félelem, a gyanakvás és a zárkózottság kardját. Szemlesütve, görbült gerinccel álltam ott, és önszántamból adtam oda, beszélnie sem kellett hozzám, sem suttogva, sem meggyőzően, nem kellett kicsavarnia a kezemből, nem kellett, hogy ledobjam a lábai elé.
olvass továbbElhulló könnyeimben ott van az első alkalom, amikor a bőrömet hideg levegő érintette. Elhulló könnyeimben ott vannak az első esések és térdhorzsolások véget nem érő sokasága.
olvass továbbKérdezz, minthogy állítanál. Sokszor épp kérdezni nem merünk. Mert nem merünk szembesülni a válasszal. A nem várt igazsággal. Úgy félünk tudni, mint a tűztől. Inkább maradunk hazugságba zárva, félelemben tartva magunkat, döntésképtelenségben vergődve, minthogy biztos tudás birtokában képessé váljunk a változtatásra.
olvass továbbTúl nehéz és elérhetetlen. Ilyennek látjuk a világot sajnos sokszor, ezt nem tagadhatjuk le. „Mikor érem már el a csillagos eget is?” – kérdezzük magunktól. Pár hónap, pár év? Ugyan… Nincs időnk, mintha sose lett volna.
olvass továbbKözben még kritizálnak is, amiért roskadozik a lábad alatta. Egészen sokáig te is magadat okolod a vélt gyengeségeidért. Majd derengeni kezd, talán mégsem olyan biztos, hogy ennyire selejtesnek születtél.
olvass továbbEgy kicsit talán minden nő szeretné tudni, milyen lenne egy napra férfibőrben. Belelátni a fejükbe, megtudni milyen gondolatok cikáznak (vagy inkább lassú tempóban araszolnak) odabent.
olvass továbbHányszor fordult már elő veled, hogy visszagondolva azt mondtad magadnak: „Éreztem, hogy így lesz!” Az intuíció, vagyis a megérzések ereje, sokkal nagyobb szerepet játszik az életünkben, mint gondolnánk. Ez a belső hang, amely olykor suttog, máskor szinte kiált, egy olyan jelzőrendszer, amely segíthet eligazodni a mindennapok útvesztőjében – ha figyelünk rá.
olvass továbbHányszor hallottam ezt a mondatot! Ma tudatosult bennem, hogy mit is jelent ez. Ki akar többet?
olvass továbbÉvtizedekig nem tudtam értelmezni ennek a mondatnak a valódi jelentését. Mentségemre legyen, hogy az én családomban nem volt szokás, hogy elhallgattassák a nőket. Az volt a szokás, hogy egy nő legyen művelt, olvasott, tájékozott, tanult és legyen véleménye.
olvass tovább